5 nap…

…Karácsonyig..

És már megint nem várom. Megint minden tönkremegy, szokás szerint..

Össze kellett vesznünk. Hisz az nem maradhat el!! Oka: nem voltam ma gépnél.. Hát hogy tehettem ezt? Normális embereknél a nem állandó beszélgetés HIÁNYt vált ki. Ha nem beszélünk folyton, hiányzik. Ez a normális. És amikor végre beszélünk, akkor azt kihasználni kéne.. de neem. Mi veszekedünk.

Jön az időelszámolás, a nem-beszélés felhánytorgatása és gúny. Majd elindul a verseny: tapossunk még jobban a másik lelkébe. Bántsuk meg minél jobban.

Én ezt nem bírom elviselni.. a legújabb gonosztettem, hogy már ismerni engem komoly veszélyekkel jár, hisz betegséget okozok, szörnyű gonosz módra mindenki idegbeteg lesz körülöttem, miattam. Ha így van, ha így gondolja, nem kell velem beszélnie. Sajnálom hogy meg kellett ismernie, és minden rosszat átélnie miattam. Jobb lesz biztos ha összetörve hátrahagy..

Tehát kijelenthető, hogy az egyetlen ember, aki elmúlt 2 évem minden pillanatának szereplője volt, csak egy álomkép volt. Míg én azt hittem, fontosak vagyunk egymásnak, igazából én tönkretettem őt, és magam vagyok a megtestesült gonosz.

Karácsony? Szeretet ünnepe? A nagy faszt.. Sosem volt benne részem. 5 nap van hátra Szentestéig, de a lelkem mélyéig gyűlölöm ezt az időszakot, és azt, hogy akivel meg akartam osztani, igazából úgy érzi, teher vagyok.

És innen már csak rosszabb lesz.